Magyar bankvilág

A következő saját történet, éppen ez is a Raiffeisennel esett meg, mert náluk tartom a privát és céges számlámat is.

Külföldi partnereink vannak, egyik USA-beli ügyfelünk kérésünkre a díjazásunkat azonnal elutalta.  Nálunk kedd este 10 óra, náluk délután 1 óra.  Partner bemegy a fiókba, elindítja a SWIFT átutalást, IBAN számlaszám alapján, mi pedig felkészülünk a legrosszabbra: a hetekig tartó várakozásra.

Másnap teljes meglepettségben tapasztaljuk, hogy a pénz már megérkezett a devizaszámlánkra.  Hihetetlenül futurisztikus idáig a történet.  (Sajnos pontosan nem tudom, de lehetséges, hogy valamiféle prioritással adták fel? Magyarországon belül ez a VIBER lenne.)

A fájó pont, amikor a pénzhez hozzá szeretnénk férni, forintban.  Délután 3 órakkor sikerül az átvezetést elindítani - épp a november-decemberi Raiffeisenes netbanking átállás (az SMS aláírás) miatti elérhetetlenség miatt.  Hideg zuhany érkezik: az átvezetes T+2 munkanap, ahol a T a tárgynap, és csak a tárgynap déli 12 óráig beérkezett átvezetésekre vonatkozik.  Lenyeljük. Másnap csütörtök, átvezetés elindul, számításunk szerint hétfőre megkapjuk.  Tévedtünk.  Hétfő devizaszünnap, a dollárral nem kereskednek.  Oké.  Kedden jóváírják a forintszámlán.

Azt kell észrevenni, hogy külföldről "overnight" (másnapra) megkaptuk a pénzt, itthon, bankon belül viszont vártunk rá majdnem egy hetet. Van még mit fejlődnünk.

És ez nem Raiffeisen specifikus, akárhány bankot néztem itthon, mindegyik T+2 nappal dolgozik, valamint ezek a misztikus devizaszünnapok mindnél jelen vannak.

A következő személyes tapasztalat:

CIB-nél céges számlához kértünk kártyák, azt csak a fiókba kézbesítik - én ennek nagyon örülök, mert rettentő rossz tapasztalataim vannak a Postával.

Édesanyám magánszemelyként viszont választhat: postán, avagy fiókba felárért. Mivel úgyis aktiválni kell, meg úgy sincs még rajta pénz, a postát választotta.

Két hét határidőt igértek. A megrendeléstől számított második munkanapon megjött a PIN-kódos boriték, név nélkül, csak egy postafiók van feltüntetve. Oké, tudjuk mi ez.

Három nap múlva jön a kártya borítékban, szintén csak postafiók (ugyanaz), viszont sajnálatosan a CIB-es nyomtatvány átlátszik a borítékon :)

Hálistennek persze sértetlen.

Elég sokat foglalkozok a pénzügyekkel - a privát pénzügyeimmel.  Ugye azt a közhelyet mindenki ismeri, hogy csak pénzből lehet még több pénzt csinálni.  És igen, mindenkinek van pénze, annak is, aki "bérből és fizetésből él", azaz saját bevallása szerint sanyarú sorsa van.

A pénzzel foglalkozni kell, mindenképpen, és nekünk, nem szabad másra bízni, mert akkor elúszik.  Az emberek többsége az utóbbit választja: rábizza magát az első pénzintézetre ami az útjába esik.  És itthon ez az OTP; aki most dolgozó generáció, az mind az OTP-vel kezdte, másra nem volt lehetősége.  És közülük sokaknak nincs kedve foglalkozni ezzel az üggyel, csak szörnyülködnek a számlakivonaton (ha egyáltalán megnézi) és a papír a kukában végzi.  (Itt megjegyezném, hogy az írás nem az OTP támadására koncentrál!).

Valamint túlsúlyban van a pazarló kiadás.

A cikksorozatban több saját tapasztalatot és általános tanácsot szeretnék közzétenni, amivel a fenti ciklusokat egy kicsit racionálisabbá tehetjük.

Természetesen itt is várok olvasói tanácsokat!

Az alábbi történetet Timi küldte be:

Történt egyszer, hogy hihetetlen módon úgy jött ki a lépés, hogy hitelfelvételre szánjuk el magunkat.  Na nem felelőtlen módon, hanem meglévő felelőtlen bankszámlahitelünket és hitelkártyánkat kívántuk kiváltani egy személyi kölcsönnel.

A bankszámla és a hozzá kapcsolódó eddigi hiteltermékeink a Raiffeisen banknál vannak, viszont a CIB banktól kívántunk hitelt felvenni.

Eddig minden rendben, kitöltöttük a 6 oldalas igénylőlapot, mellékeltük a munkáltatói igazolást, bankszámlakivonatokat, telefonszámlát és kitudja még mit.  A papír kitöltésére szeptemberben került sor, a munkáltatótól igényeltünk igazolást, ám azt csak sorozatos kérlelésék eredményeként december középen kaptuk meg.  Nosza be is mentunk az első CIB fiókba, ahol nem sok jóval kecsegtettek, a telefonszámla nem stimmelt, mert lejárt követelés szerepelt rajta.  Igen ám, mivel az Inviteles számla akkor érkezik meg postán, amikor lejárt a fizetési határidő.  Mindegy, beszereztünk három hónapra visszamenőleg csekkeket és mindenféle igazolásokat, hogy mi fizetunk.

Következő körben, a két ünnep közt, bevették a papírokat és elküldtek várakozni.  Két hétig.  Januar első munkanapján telefonáltak, hogy szükség lenne a decemberi bankszámlakivonatra.  Nincs mást tenni, átballagtunk a számlavezető Raiffeisenhez, kivártuk a sorunkat - mindez 45 percbe telt -, és egy görcsös kezdő ügyintézőhöz kerültünk.  Kértünk tőle hiteles számlakivonatot arrol, hogy a decemberi fizetés beérkezett.  Tehát ennyit kértünk: a számlaforgalmat nyomtassa ki, és pecsételjen rá.  A CIB-nél azt mondták, ezt elfogadják.

Ügyintézőnk viszakodott, hogy ilyet ő nem tud, a bank automatikusan generálja a kivonatot, minden hónap 6.-án, de mivel január 6.-a épp hétvége volt, ezért később.  És ha a gép legenerálta, csak akkor tud ő nyomtatni - de pecsételni arra se tud.  Azt javasolta nyomtassunk a web bankból.  Ideges nevetés fogott el minket.  Kértük, hogy kérdezzen meg egy senior banki tanácsadót (a főnökét).  Vártunk perceket, majd egy feldúlt, kicsi gömbölyded középkorú hölgy köszöntött minket a kedves hallom probléma van kijelentéssel.  Igen, probléma van, az ügyfél ügyfél szeretne lenni és szüksége lenne ügyéntézésre.

A senior kollegina hamar elzavart minket azzal, hogy ilyet ők nem tudnak, meg egyébként is, mit akarunk, ők a bank, és örüljünk, hogy ott lehet a pénzünk.

Eljöttünk onnan, a CIB-nél az ügyintéző a történetünk elmesélése után nagyon furcsálotta, náluk azért olajozotabb a gépezet.

Innentől vártunk január 25.-éig, amikor is postán megkaptuk a várva várt kivonatot.  Gondolkoztunk azon, hogy bekereteztetjük.  (Érdekes motívum még, hogy az Okoskártya - ahányszor meghallom ezt a nevet, rossz érzés fog el - hitelkártyaszámla kivonatát aznap megkaptuk postán, amikor a banknál jártunk.  Tehát az a csodás rendszer valamit mégis lezárt már.)

Öröm azért a történetben annyi, hogy a CIB-nél a papír leadása után másnap megkaptuk az összeget, és most azon ügyködünk, hogy a Raiffeisen-el a kapcsolatunkat leépítsük, alighanem megszüntessük.

Ebben a blogban magyar bankokkal kapcsolatos történeteket, beszámolókat és információkat fogtok olvasni.

Mindenkitől szívesen fogadok történeteket, amiket közzé fogok tenni. Magam részéről a saját tapasztalataimat kívánom leírni.